Hogy alakítja át a blokklánc a pénz és az üzleti világot?

“A következő évtizedeket meghatározó legjelentősebb technológiai találmány megérkezett. És ez nem a közösségi média. Nem a “big data”. Nem a robotika. Még csak nem is az MI [mesterséges intelligencia]. Meglepődtök, ha megtudjátok, hogy ez a digitális pénz – mint a Bitcoin – technológiai alapja. A neve: blockchain. Blokkok láncolata.

Ez nem a leghangzatosabb szó a világon, de szerintem ez az internet új generációja, mely nagy reményeket tartogat minden üzlet, minden társadalom számára, és nektek mind, egyénileg is.

Az elmúlt évtized az információ internetjéé volt. Mikor küldtem egy e-mailt vagy egy Powerpoint fájlt, vagy akármit, akkor valójában nem az eredetit küldtem, csak egy másolatot róla. Ez nagyszerű volt. Ez az információ demokratizálása. De mikor eszközökről beszélünk — mint a pénz, pénzügyi eszközök, mint kötvények és részvények, hűségpontok, szellemi tulajdon, zene, műalkotás, szavazat, karbon kredit vagy más eszköz másolatot küldeni elég rossz ötlet. Ha küldök neked 100 dollárt, akkor elég lényeges, hogy nekem már nincs többé 100 dollárom — és azt már nem tudom elküldeni. Ezt a kriptográfusok hosszú ideje a “kétszeres költés” problémájának nevezik.

Manapság ezt teljesen a nagy közvetítőkre — köztes szereplőkre, bankokra, kormányokra, nagy közösségimédia-társaságokra, hitelintézetekre és másokra  bízzuk, hogy bizalmat vigyenek a gazdaságunkba. Ezek a közvetítők bonyolítanak minden üzleti és tranzakciós folyamatot mindenféle kereskedelemben, a hitelesítéstől a személyek azonosításáig, az elszámolásig és a nyilvántartásig. Mindent figyelembe véve, egész jó munkát végeznek. De felvetődnek problémák.

Kezdjük azzal, hogy központosítottak. Ez azt jelenti, hogy hackelhetők, ami egyre gyakrabban meg is történik — a JP Morgan, USA Szövetségi Kormánya, a LinkedIn, a Home Depot és mások kemény leckével tanulták ezt meg. Milliárdokat zárnak ki a globális gazdaságból: például azokat, akiknek nincs elég pénzük, hogy bankszámlát tartsanak fenn. Lassítják a folyamatokat. Egy pillanat alatt körbeér egy e-mail a világon, de napokat vagy heteket igényel, míg a pénz városon belül egyik bankból a másikba ér. Nagy a részesedésük a tevékenységből — 10-20%, csak a nemzetközi pénzutalás után. Birtokolják az adatainkat, ami azt jelenti, hogy nem tehetjük pénzzé, hogy jobban éljünk. Aláássa a magánszféránkat. Mindezeken túl a legnagyobb probléma, hogy a digitális világ bőségét aszimmetrikusan közelítik meg: teremtünk értékeket, de a társadalmi megosztottság nő.

Mi lenne, ha nemcsak az információ internetje működne, hanem lenne egy értékalapú is  egy fajta kiterjedt, globális, megosztott főkönyv, amelyik sok millió számítógépen fut egyszerre, és mindenki számára egyaránt elérhető. Itt minden eszközt – a pénztől a zenéig – egyaránt lehetne tárolni, mozgatni, átruházni, átváltani vagy kezelni, befolyásos közvetítők nélkül. Mi lenne, ha létezne egy eredeti közeg az értékre?”